Vannak...

Vannak színek, amik csak a
látni vágyónak
vöröslenek.

Valóság

Foszló árnyak után kapadoz az elme.
A szív megtelik azzal, ami marad.

Tisztelet

Eljött az Este

És a Nap a földig hajolt

előtte.

Társ

Ha indulsz, mögéd állok,

ha elfáradsz, viszlek,

forróságban egymásra vetünk árnyékot.

Sejtés

Minden olyan párhuzamos, szögletes és egyenes
és olyan őrülten
megkomponált...

Remény

Siess, siess.
Minden lépéssel már
közelebb a látóhatár.

Ki vagyok én?

A porond felett lépdelve eszmélt:

sosem volt kötél.