Vannak...

Vannak színek, amik csak a
látni vágyónak
vöröslenek.

Valóság

Foszló árnyak után kapadoz az elme.
A szív megtelik azzal, ami marad.

Tisztelet

Eljött az Este

És a Nap a földig hajolt

előtte.

Társ

Ha indulsz, mögéd állok,

ha elfáradsz, viszlek,

forróságban egymásra vetünk árnyékot.

Sejtés

Minden olyan párhuzamos, szögletes és egyenes
és olyan őrülten
megkomponált...

Remény

Siess, siess.
Minden lépéssel már
közelebb a látóhatár.

Ki vagyok én?

A porond felett lépdelve eszmélt:

sosem volt kötél.

Ki vagyok én?

Írom a versem.

Anyám hív.
Félbehagyom.

Jelen

Egy vers vagyok. Most írnak.

Egy sor vagyok. Most olvasol.

Betűk vagyunk. E g y m á s   u t á n   s o r a k o z u n k . Most is siklik rajtunk a szemed.

Hit

A Mestertől bármit kérdeztek 

Csak gurgulázva,

Szívből nevetett.

Fejlődő

A gyermek arcát nézve megérted:

kérdések és válaszok az élet.

Fegyvertelen

Odabent vársz. Én szavak után matatok.
És nem találok többet.

Élet

Este lehull, reggelre felszárad,

mit sem törődve azzal,
hogy ámulok.

Közvetítés

A csobbanást a partig vitte
és szétterítette a hullám

az arany homokon.

Bátorság

Nézd, milyen kis nevetséges tüskéket növesztettem,

csak mert egyszer valaki
letépett egy szirmot.

Szerelmesvers

Ki vagy, hogy jöttöddel újra forró a nyár?
Ki vagy, hogy azt hiszem, valami még rám vár?

Ki vagy, hogy az égen több  a hullócsillag?
Rám esteledett és nem tudom, hogy ki vagy.

Kerestelek, ahol  a madarak szállnak,
mezítláb szaladtam a holdfényben utánad.

Sebes lett a lábam a harmatcseppes fűben,
s én bolond, elvesztem  a legédesebb tűzben.

Ami titok volt, többé nincs rejtve már.
Fényével pislákolt egy apró jánosbogár.

Most előtted állok, égő arccal, szótlan.
Mit mondhatnék annak, aki szeretve van?