2014. március 3., hétfő

Futógép


Álmosan mászott fel a futógépre, egy kis palack ásványvíz és egy törülköző társaságában. Beállította a nehézségi fokozatot és a távot, kicsit emelve a tegnapihoz képest, dacára az izomláznak. A gép sustorogva elindult, és ő gyorsuló léptekkel figyelte a hajnali sötétben az üvegfalon tükröződő alakját.

-          Mint egy disznó. – szögezte le könyörtelenül, és futni kezdett. A fejében cikáztak a gondolatok, gúnyos és hízelgő hangokká formálódva:

-          A fejeden is látszik, hogy dagadt vagy.

-         

-          Olyan vagy, mint azok a nevetséges lányok a tini-filmekben.

-          Azoknak legalább mindig van szíve.

-          De naiv vagy. Kit érdekel az mai világban?

-          Van, akit érdekel. Azt mondta, még öt kiló, és elvesz.

-          Az legalább két hónap…

Erre felemelte a fokozatot, és kivörösödve nagyobb sebességre kapcsolt.

-          Ezt nem fogod végig bírni.

-          Azt meglátjuk.

-          A felénél sem jársz.

-          A második fele mindig könnyebb.

-          Alkudozz csak, miss csak-még-egy-süti, csakmégegysüti….

-          Mennyi van még hátra? Ezt nem hiszem el… nem fogom bírni!

-          Dehogynem. Nyomjad, disznó. Sose fogysz le.

-          Fogd már be a szád!!

Egy hangyányit emelt a sebességen. A szíve már vadul kalimpált, nem győzte magát levegővel, de futott. Érezte, ahogy reng a hája, és keserű könnyek szorongatják a szívét. De csak futott tovább.

Arra gondolt, hogy valamiért igazságtalan az élet, amiért ő csak szenvedés árán lesz szerethető; hogy van egy világ, ahol mindenki karcsú és mosolyog, és ő oda sose fog bebocsátást nyerni. Csak egyszer, csak egyszer szeretne úgy magára nézni, hogy valami szépet lát.

Ahogy felemelte a tekintetét, hogy az üvegfal tükrében ismét szembesüljön a testével, az utca látványa tárult elé, kétemeletnyi magasból; a falombok zöldje közt azt látta, hogy emberek jönnek-mennek, fiatalok, öregek, sokfélék. Nem tűntek mind karcsúnak és mosolygósnak; így együtt mutattak egy átlagos képet, amiben mindenkinek természetes helye volt a reggeli rohanásban. Kicsit távolabb a felkelő nap melegsárga  fénye igyekezett megszépíteni a képet. Kivilágosodott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése